Gondolatok a stresszről 1. rész

Gyakran tapasztalom azt, hogy ha beszélgetek valakivel, aki egy szakembertől azt a tanácsot kapja, hogy próbálja meg a krónikus stresszt az életében minimumra csökkenteni, akkor az illető csak legyint egyet, vagy megrántja a vállát: „ugyan már!”

Hisz kinek az életében nincs stressz, igaz?

Reggel felkelünk, és versengünk a fürdőszobáért, aztán idegeskedünk, hogy induljunk el időben, beérünk-e dolgozni. Pláne amikor félúton vesszük észre, hogy a gyerek az autóban felejtette a tesicuccát és a tízórai szendvicsét.

Még reggel 8 óra sincs, és mi már totál stresszesek vagyunk. Ez jó eséllyel a nap hátralévő részében csak tovább fokozódik.

„Mindenki stresszes….nagy ügy…. Ez az okostojás mondhatott volna valami használhatóbb megoldást is….pláne ha már ennyit fizettem érte. Ezt mindenre rá lehet húzni. Csökkentsem a stresszt…persze, mert az olyan egyszerű.”

Miért olyan nagy ellenségünk a stressz? Ellenség-e egyáltalán?

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan viszonyul a stressz a jelenlegi problémáinkhoz (derék-, hát- vagy vállfájdalom, cukorbetegség, fejfájás stb…) fontos megértenünk a stressz természetét. Ezáltal remélhetőleg azt is meg fogjuk érteni, hogy miért valóban elengedhetetlen tényező a krónikus stressz csökkentése az életünkben akkor, ha jobban szeretnénk lenni. Mert ugye jobban szeretnénk lenni?

Alapjában véve egy olyan mechanizmusról van szó, ami – visszakanyarodva az időben – jelentősen növelte az ősember túlélési esélyeit. Képzeljünk el egy békésen gyűjtögető ősembert, amikor váratlanul kiront a bozótból egy vadállat , és rohan emberünk felé. Hirtelen két lehetséges megoldás van: elfutni, vagy megküzdeni a vadállattal. Mindkét reakció az életben maradás lehetőségét kínálja. Bármelyik megoldás mellett dönt is emberünk, óriási energiákat kell mozgósítania.

Ez pedig a mellékvesehormonok radikális kibocsátását fogja elindítani a túlélés érdekében. Ezek a hormonok (kortizol, adrenalin, noradrenalin) lesznek felelősek azokért a hatásokért, amik segítik az ősembert a vadállattal való megküzdésben vagy az elmenekülésben.

Hogyan?

• Gyorsabban ver a szív, hogy több vért tudjon az izmokba pumpálni.
• Gyorsul a légzés, ezáltal nő az oxigénfelvétel.
• Csökken az inzulintermelés, a cukorra a vérben van most szükség, hogy gyorsabban hasznosítható legyen, ezáltal nem jut a cukor a sejtekhez.
• Romlanak a kognitív funkciók, hiszen nincs most idő elemezgetni, elmélázni a problémán, gyors döntéseket kell hozni…stb…

Tehát a hormonok vad táncba kezdenek annak érdekében, hogy hősünk jól jöjjön ki ebből a szituból, ezért testünk néhány mechanizmusa eszeveszett tempóban fog működni, néhány funkció viszont jelentősen gátolódik, hiszen abban a helyzetben felesleges, és borzalmasan energiarabló működtetni őket.

2. rész olvasása